Unom.
Nem embertelenségből, érzéketlenségből, közönyösségből mondom ezt. Egyszerűen csak unom ezt a folytonos csatározást egyik-másik oldal szélsőségei között, a tagállamok töketlenségét, a helyzet súlyosbodását. Engedjük be mindet vs. tiltsuk ki mindet, és társai. Szarakodás a kerítéssel, pénzkidobás, meg mittudomén, lassan a könyökömön jön ki.
Az elfogadás és a multikulti mellett bőszen kampányolók azzal jönnek elő, hogy emberségesen kell bánni mindegyik bevándorlóval, meg esélyt kell adni nekik. Aztán kik lehetnek ezek? Nem értem, hogy nem tudnak, vagy nem akarnak a szélsőségesen jogvédők tudomást venni Párizs, Berlin, London erősen szegregált negyedeiről, ahol nem is olyan régen atrocitások érték azokat, akik nem voltak muzulmánok. Ja, hát erről nem szokott beszámolni a híradó, meg a főbb portálok. Meg most hadd ne írjak sorokat arról, hogy az iszlám fővonulata mennyire nem européer értékrendű, és a bevándorlók többsége nem annak a fajtának tűnik, aki annyira magáévá tenné az európai értékeket.
A másik oldalon meg az irtsuk ki mindet mentalitás, meg golyót nekik, meg pusztuljanak. Sötét csőcselék, kár ezt is ragozni. Nem értik meg, hogy a menekültek csak tranzitországnak használják Magyarországot. Egyelőre.
Érdekes, hogy Merkel évekkel ezelőtt kijelentette, hogy a multikulturalizmus halott. Most meg fogadjanak be mindenkit. De mi mást tehetnének, nyakukon a közvélemény, a politikai korrektség, ugye. Aztán dolgozni akarnak-e ezek a migránsok? Vagy elég lesz nekik csak a segély? Lásd előbb említett nyugati nagyvárosok. Nyugi, a segélykultúra nálunk is megy, csak hazai népességgel. Még.
Látszik, hogy rohadtul megérte politikailag korrektnek lenni.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.