A mai kultúrában szinte minden és mindenki biztonsági játékot játszik. Legyen egy jól megalapozott, betonbiztos karriered, fizetésed, legyél BIZTONSÁGBAN.
És ha összeomlik az egész? Ha egyszer csak megszűnik az állásod, nincs hová menned? Hogy fogadod? Aggódni fogsz, esetleg elfogadod-e, hogy jelenleg nem tudod, merre tovább? Mert bizony, sok embernek nincs meg a belső erőssége ahhoz, hogy egy ilyen jellegű krízis esetén is megőrizze a lelkierejét.
Nemrég mentem át egy ehhez hasonló folyamaton. Rájöttem, hogy amit eddig kitűztem magamnak, az munkaként nem nagyon fog érdekelni.
Megzavarodtam.
"Most akkor mi, hol, merre? Mit válasszak? Esetleg ezt? Nem, ezt?" Aggódás, álmatlanság, lerobbanás - sok hűhó semmiért.
A történtek arra ébresztettek rá, hogy a mai világban túlságosan a külső értékekre, célokra bízzuk szellemi jólétünket. Sokan nem tanulnak meg a maguk erejéből békében, harmóniában élni - és ez elég nagy baj. Nehezen tűrjük a bizonytalanságot - azonnal biztonságot, vagy inkább: biztosságot akarunk, mert az megnyugtat. Az igazi spiritualitás nem "mainstream", csupán annak egy felszínesített változata az, ami belengi a médiát.
A boldogságot kergetve pont, hogy a boldogságot nem kapjuk meg.
Így hát: "Műveljük kertjeinket!" Legyen szó akár meditációról, akár olvasásról, imáról, kertészkedésről, bármilyen lelki tevékenységről - számtalan pozitív velejárója van a dolognak, a nagyobb nyugalomról, önismeretről nem is beszélve.
Ugyanakkor a lélek ösvénye sokszor nem vidám sétagalopp. A jellem próbatételben edződik igazán, nem pedig napsütötte fényáradatban. Egy biztos: a tudatos, belső lelki fejlődés mindenképpen megéri.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.