M. M.: Tűnődés
Tegnap este egyedül a lakásban
végignéztem otthonunk falai között.
Egyszer ez is az enyészeté lesz - gondoltam -,
a falak, a könyvek, a tárgyak mind
semmivé válnak, és eltűnnek az utókor kavargó forgatagában.
Mert a ház, lakosával együtt, előbb-utóbb
a semmibe vész,
csak porszemek vagyunk az idő ölelésében.
S vajon tudni fogja-e az utókor,
hogy kik voltunk?
Lenyomatunkat őrzi majd-e a tér,
vagy elmossa mindet a víz?
Ezen tűnődtem tegnap este egyedül a lakásban,
végignézve otthonunk falai között.
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.