amiről írni kell

Érzelmi terror a tanár-diák viszonyban

2015/07/06. - írta: martonHUN

Nemrég néztem meg a Whiplash c. filmet (aki még nem látta, annak erősen ajánlott). A történet egy ambíciózus, fiatal dzsesszdobos srác, Andrew, és egy maximalista, konkrétan szadista tanár, Fletcher viszonyáról szól, akimeg van győződve arról, hogy a konzervatórium tanulóiból erőszakkal is ki kell préselni mindent, amit nyújtani tudnak. Diákjaival megalázó módon viselkedik, falhoz vágja a dobszerkót, üvöltözik velük, hogy minél nagyobb teljesítményre bírja őket. Andrew az érzelmi terrorral megküzdve próbál bizonyítani. (A többiről majd mesél a film.) Ez a kényszerítés, ez a "tanári terror" eszembe juttatta egy régebbi általános iskolás emlékemet.

Általános iskolámban volt (nagy eséllyel még ott is van) egy énektanár. Nem közelíti meg a filmbéli Fletcher szélsőségességét, viszont pedagógiájának lényege ugyanaz (volt). Hivatástudattal megáldott ember, ami mindenképpen a javára írandó... csakhogy ezt igencsak túlzásba vitte.
A lánykórus, amelyet vezényelt, gyakran vitte külföldi kórusversenyekre, ahol szinte kivétel nélkül első helyezést értek el. Rendet, fegyelmet tartott, csak éppen arról feledkezett meg, hogy ezekkel a fiatal, 12-14 éves lányokkal nem lehet akárhogyan beszélni. Karrieristaként úgy tekintett a kórusra, mint egy eszközre, amellyel az ő tudását volt hívatott bemutatni. Ha nem elsők lettek, csak másodikak, lelkileg szinte összeomlott. A kórusában fellépni presztízskérdés, rivalizálás tárgya volt.

Rövidtávon, okosan csinálva, és a kellő érzelmi intelligencia birtokában nem lenne rossz ez a módszer, azonban a "kápó stílus" ennek a karnagynak az állandó védjegye volt. A vak is láthatta, hogy frusztrált, problémás, sikerre és szeretetre éhes személyiség húzódik meg az ilyen viselkedés mögött. Nem értek a pedagógiához, tanításhoz, de abban biztos vagyok, hogy ez az agresszív kápózás hosszú távon többet árt, mint használ.

Messziről jött ember azt mond, amit akar, de ha már pedagógusnak áll valaki, akkor ne dobja már sutba az emberi méltóságát. Ordítani, kiabálni lehet, sőt, időnként - hangsúlyozom, IDŐNKÉNT - kell is. Az iskola jó hírneve is fontos, a kórusversenyeken elért eredmények is számítanak...

...de fő az emberség.

 

Szólj hozzá!

Bemutatkozó

2015/07/06. - írta: martonHUN

Először is, köszöntöm a kedves érdeklődőket, követőket.

A blogot elsősorban azért hoztam létre, hogy felmerülő észrevételeimet, gondolataimat - bármiről, amit tapasztalok, hallok, látok - ne a személyes falamra tegyem ki, hanem egy erre megfelelő helyre. Egyrészt azért, mert ilyen bejegyzéseket jobb külön oldalon kezelni, másrészt az itt látható írások nem könnyed állapotkijelzős, fényképes posztok, hanem némileg több időt igényelnek. A blog témája igencsak vegyes: lesznek társadalmi jelenségek, emberi viszonyok; egy kis filozófia, egy kis hőzöngés, hangulatjelentés, miegymás.

Röviden, tömören: arról írok, amiről úgy gondolom, hogy írnom kell.

Szólj hozzá!
süti beállítások módosítása