"Pár napja elég nagy figyelmet váltott ki egy fiatal belga nő története, akinek engedélyezték az eutanáziát. A fizikailag teljesen egészséges Laura életének a napokban orvosa vethet véget, miután kollégáival megalapozottnak találták a nő kérését: az élet számára csak szenvedés, gyerekkora óta meg akar halni, semmilyen terápia nem segített rajta, és a halálhoz orvosi segítséget venne igénybe."

http://index.hu/belfold/2015/07/07/eutanazia_belgium_onrendelkezes_mentalis_zavar/

Alapvetően támogatom az eutanáziát, legalábbis a gyógyíthatatlan, fájdalmas betegséggel rendelkező emberek esetében. De tényleg jó ötlet ezt ilyen fiatalon, fizikailag egészségesen kérni, amikor talán még lett volna remény?

Sejtelmem sincs, hogy Laura milyen pszichiátriai zavarokkal küszködött, de egyszerűen nem tudom ezt elfogadni. De igazából nem is Laura hibája ez. Nem tudtak rajta rendesen segíteni (talán mert ő sem akart magán?), pedig biztos vagyok benne, hogy lehetett volna valami megoldás. Az, hogy egyre többen meg akarnak halni, valósággal ijesztő.

Sok ember, aki jóval durvább dolgokon ment keresztül, valamiért fel tudott épülni. Maradtak sebeik, s még ha nem is tudtak teljesen rendbe jönni, az életet választották. Laura viszont alapból pszichés zavarokkal küszködött, amit rögtön orvosolni kellett volna. Egy jó szó, egy barát, bármilyen törődés enyhített volna a helyzetén, s nemcsak a terápia. Valami, vagy valaki, aki megértethette volna vele, hogy ő is értékes, ahogy a többi ember. Nem szemrehányást akarok tenni, egyszerűen csak nem tudom tétlenül nézni ezt, hogy valaki eldobja magától az életét, mert minden kilátástalannak tűnt.

De egyben ez az orvosok, a rábólintók felelőssége is, akik hagyták meghalni, mert úgy gondolták, hogy jó, hát ha meg akar halni, akkor csak nyugodtan.

Tényleg nem lehetett volna máshogy?