Útmutató önmagunk elrablásához. Hasadt személyiségűek és egyéb elmebetegségekkel rendelkezőek előnyben.
Hozzávalók: kellő agyamentség, egy fegyver, telefon
(Naftalin Ernő hangján felolvasva)
Először is mit sem sejtve sétáljunk az utcán, végezzük napi teendőnket. Egy elhagyatott sikátorhoz érve kapjuk elő a fegyvert, szorítsuk a fejünkhöz, és kényszerítsük magunkat agresszív kiabálással arra, hogy megadjuk magunkat. Ekkor pánikoljunk, és ellenkezzünk magunk ellen, majd mégiscsak engedelmeskedjünk, és üljünk be a kocsinkba. Hajtsunk el a lakásunkhoz, közben rettegjünk úgy, ahogy illik. Kényszerítsük magunkat egy székbe, és kötözzük oda magunkat. Próbáljunk meg tárgyalni magunkkal, hogy engedjen el, de legyünk könyörtelenek. Néhányszor csapjuk fejbe magunkat, így végezvén vallatást.
Egyszer csak túszejtő énünk elfoglalttá válik, és nem figyel ránk. Ilyenkor gyorsan kapjuk elő a mobiltelefont, és hívjuk ki a rendőrséget. Miután megérkeztek az egyenruhás kollégák, felemelt kézzel jöjjünk elő, ugyanakkor örüljünk is annak, hogy kiszabadultunk.
Ne csodálkozzunk, ha a kedves rendfenntartó különítmények értetlenül állnak a dolog előtt, sőt, nagy eséllyel fognak minket inkább a doktor urak kezelésére bízni.
Jó szórakozást kívánunk!
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.